Tanulságos eredményhez jutunk, ha megvizsgáljuk a nemzeti jelentőségű intézményeknek nyújtott támogatás ügyében, a napokban megjelent cikkeket.
Az egyik lap ikszedik oldalon, kishírben hozta az Erdély tévében adott interjúmban elhangzottakat. Másnap, ugyanaz a lap első oldalon közölte a Nemzetpolitikai Államtitkárság reakcióját. Harmadnap ugyanannak a lapnak csak az internetes változatában jelent meg a blogbejegyzésem alapján írt cikk.
Az egyik internetes oldal kishírben közölte az eredeti nyilatkozatomat. A Nemzetpolitikai Államtitkárság válasza egész nap a második legfontosabb hírként, a főoldalon szerepelt. A reakciómat egyáltalán nem közölték, még azt is visszautasították, hogy az álláspontom a cikkhez való hozzászólásként megjelenjen.
Az egyik hírügynökség kizárólag az államtitkárság közleményét vette át.
Profi.
“Közel féltucat”, vagyis öt pontba szedte a Nemzetpolitikai Államtitkárság az Erdély tévének adott nyilatkozatomban elhangzott állítólagos “valótlanságokat”. Először is örvendek, hogy az illetékesek nem csak a magyarországi közszolgálati adók híradóiból, vagy az erdélyi barátoktól szerzik az információikat, mert azok biza sokszor torzítanak. Másodszor pedig érdemes egy kicsit jobban megnézni a választ.
1. Tetszik, nem tetszik, a tavalyi évben a magyar kormány nem nyújtott normatív támogatást. Ezt lehet azzal magyarázni, hogy a 2010. áprilisi országgyűlési választások óta tart az átmeneti időszak, de normatív támogatás 2011-ben akkor sem volt!
2. A Nemzetpolitikai Államtitkárság két ízben (a közel féltucatból) igazat ad nekem. Először, amikor azt állítom, hogy “továbbra is igen ködös, hogy a FIDESZ-kabinet az idei évben milyen összegeket kíván fordítani az erdélyi magyarság számára kiemelten fontos intézmények támogatására”. Ők úgy fogalmaznak, hogy “a pontos támogatási összegek meghatározása most van folyamatban”. A másik téma amiben ugyanazt mondjuk a nemzeti jelentőségű programok támogatására vonatkozik. Én azt mondom, hogy “ez esetben sem tudni, milyen programokról és mekkora összegekről van szó, hol döntenek majd erről, Magyarországon vagy Erdélyben”. A válasz szerint “a Bethlen Gábor Alapkezelő a pályázati kiírásait március első hetében fogja közzétenni”.
3. Belátom, egy pontban valóban tévedtem: a magyar kormány nem nyújt támogatást az EMNP-nek. A magyar kormány betartja a romániai párttörvényt, amely tilt mindennemű külföldi finanszírozást. Az EMNP számlájára egyetlen forint sem érkezik! A magyar kormány viszont teletömi pénzzel az EMNT-t. Ember legyen a talpán, aki ezt a két szervezetet meg tudja különböztetni! Ugyanazokban a székházakban működik mindkettő, ugyanazok a fizetett alkalmazottak, ugyanaz az infrastruktúra áll rendelkezésre, ugyanazokat a politikai üzeneteket fogalmazzák meg, ugyanaz a szellemi nagyság lebeg mindkettő fölött, az egyikben elnökként, a másikban védnökként. Az EMNT finanszírozása jogilag rendben van, gyakorlatilag azonban közvetett pártfinanszírozásról van szó. Ezt Erdélyben a kiscsoportos ovisok is tudják!
4. Végezetül pedig egy gondolat az elbírálási kritériumrendszerről, amely alapján folyik a szervezetek és programok kiválasztása, és amelyet a MÁÉRT “elfogadott”. Erről itt írtam részletesen, most csupán egy idézet a bejegyzésből: az RMDSZ szerint “túlságosan általánosak a kritériumok, teljes mértékben az elbírálóra van bízva, hogy egy-egy témakörben minimum vagy maximum pontot adnak. Határidőre elküldtünk egy részletes javaslatrendszert, amely átlátható, érthető és kiszámítható elbírálási elemeket tartalmaz, azonban ezek nem jelentek meg a magyar kormány illetékes szervének az előterjesztésében.” Az elfogadott szót pedig azért tettem idézőjelbe, mert az elfogadásra vonatkozó szavazásra nem került sor.
Mindenképpen örvendek, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság felajánlja partnerségét. Ezt megköszönöm és az elkövetkezőkben élni is fogok vele, hiszen célunk közös: az erdélyi magyar közösség szülőföldön való megerősödése és fejlődése.
Idézet Tőkés László 2011. október 13-án keltezett, EP-beli magyar képviselőtársainak írt leveléből, amelyben beszámol a plakátragasztó akciójáról: “Tiltakozni nekem is jogomban áll – éppen ezért az én felelősségemre (…) polgári engedetlenségi eszközhöz folyamodtam”. Idézet egy másik levélből, amelyet a minap a csíkszerdai RMDSZ szervezetnek küldtek el: Tőke Ervin, az EMNP csíkszeredai elnöke “azt mondta, hogy ragasszuk fel mindenfelé azokat a szemét öntapadósokat. Avval dicsekedett, hogy egész Erdélyt megtöltik és, hogy a főnökétől, Tőkés Lászlótól származnak.” (A levél teljes szövege itt olvasható.)
El tudom képzelni, ahogy egy európai parlamenti alelnöki irodában arról ötletelnek, hogy mi legyen a megmaradt enyvvel? Amikor kitalálják, hogy az RMDSZ-t mocskoló matricák felragasztására használják, akkor már csak egy politikai kérdést kell eldönteni: mibe csomagolják, hogy ne ömöljön bele a bőröndbe?
Erről szól a megújulást hirdető Párt! A legfelsőbb szinten végrehajtott diákcsíny lemásolása, és az RMDSZ mocskolása van a napirendjükön! Minden századik matricát megfejelik egy sajtóközleménnyel, ami az RMDSZ-ről szól. Soha semmit nem láthatunk a Pártról, mindig csak azt tudjuk meg, hogy az RMDSZ mit csinál rosszul.
A legenda szerint Toró T. Tibor nadrágja azért foszlik ki, mert sorra veszi az RMDSZ polgármestereit és tanácsosait, és térdre borulva könyörög, hogy álljanak át a pártjába. Én azonban ezt nem hiszem!
Videóüzenetet kaptam Ádám Valeriántól. Hosszasan gondolkoztam, hogy milyen kommentárt fűzzek a filmecskéhez, de úgy gondolom, hogy ez akkor igazán ütős, ha minden megjegyzés nélkül hozom nyilvánosságra.
Frappáns és lényegre törő cikkek jelentek meg a Párt által kezdeményezett, konzultációs bőrbe ültetett poénkodásról. Nekem ez, ez és ez tetszik a legjobban. Egy fontos dologról azonban eddig még senki nem beszélt: az EMNP úgy konzultál, hogy közben milliárdokkal gazdagítja a román államot! Kiveszi a magyar emberek zsebéből a pénzt és odaadja az állambácsinak. Mindezt azért, hogy az előre megadott válaszok bemutatására legyen hivatkozási alapja.
A Párt 400.000 konzultációs űrlapot juttatott el a magyar emberekhez, amelyet levélben, egy kolozsvári postafiókra kell visszaküldeni. Számoljunk:
400.000 X 1 lej/bélyeg = 400.000 új lej
400.000 X 25 bani/boríték = 100.000 új lej
Ez összesen, testvérek között is, 5 milliárd régi lej. 5 milliárd lej!
Ennyibe kerül a magyar embereknek, hogy az EMNP csúfolkodik velük egy minden szakmai alapot mellőző űrlappal. Magyarnak lenni jó?
(Csak reménykedni tudok, hogy az első felindultságban megfogalmazott válaszok nem arról fognak szólni, hogy az RMDSZ ugyanezt csinálja. Mert, ha így is lenne (nincs így!), ez akkor sem lenne felhatalmazás senki számára, hogy ugyanúgy járjon el. Főleg egy olyan Párt esetén, amely állítólag megújítja és megtisztítja a romániai magyar közéletet.)
Románia Európai Uniós csatlakozásakor nem mérte fel reálisan, hogy milyen területen mennyi EU-s pénzre van szüksége. Ez is közrejátszik abban, hogy az ország nem képes lehívni a számára fenntartott pénzügyi kereteket. Egyes területeken már rég elfogyott a pénz, másokon pedig soha nem is fog elfogyni. Az RMDSZ által kezdeményezett Erdély 2020 stratégia ennek a kérdésnek az orvoslását tűzi ki célul, hangsúlyt fektetve a magyarok által is lakott településekre, régiókra.
Miért pont most?
Különböző honlapok kommentárjaiban “természetesen” kampányakciónak van beállítva ez a kezdeményezés. Lendületes, azonban névtelen hozzászólásokban azt vágják az RMDSZ fejéhez, hogy a program a választások közeledése miatt született meg.
Igen is, meg nem is! Igen, hiszen minden politikai szervezet arra törekszik, hogy támogatókat szerezzen, ami a leginkább szavazatokban mérhető. Ezzel a logikával az RMDSZ minden tevékenysége kampányakciónak könyvelhető el, legyen az egy egyszerű koszorúzás, a Mátyás szobor felújítása, vagy akár a tanügyi törvény elfogadtatása. Azért is érünk el közösségi célokat, bővítünk kisebbségi jogokat, hogy megszerezzük a választóink bizalmát, ezáltal újra bekerüljünk a parlamentbe, valamint az önkormányzatokba és újabb célokat valósíthassunk meg. Az Erdély 2020 nem kampányakció, mert az időzítés figyelembe veszi az Európai Unió következő költségvetési ciklusának kidolgozási folyamatát. A 2014-2020-as büdzsé a tagállamok által megfogalmazott, 2013 elején leadott javaslatokon nyugszik. Ahhoz, hogy a romániai elképzelések a valós igényeket tükrözzék, a munkát 2012 elején el kellett kezdeni. Ebben, és elsősorban Erdély vonatkozásában, vállalt szerepet az RMDSZ.
Erdély 2020, és/vagy Mikó Imre terv?
Közvetlenül a programunk elindítása után a sajtó párhuzamot vont a két kezdeményezés között. Az EMNP szakpolitikusai siettek elmondani, hogy ők hamarabb gondoltak gazdaságfejlesztésre, mint az RMDSZ, nincs szükség két tervre, és amúgy is a Szövetség sorakozzon fel mögöttük.
Én úgy gondolom, hogy a két terv nem kioltja, hanem megerősíti egymást. Az Erdély 2020 az európai forrásokra támaszkodik, a Mikó Imre terv pedig a magyar kormány támogatására. Nem kell valaki gazdasági szakértő legyen ahhoz, hogy felismerje: az anyagi keretek méretei nagyságrendekben különböznek! Míg a magyar kormány a saját költségvetésének töredékét tudja a Mikó Imre terv finanszírozására fordítani, addig Erdély fejlesztési forrásainak 30%-át biztosítja az Európai Unió.
Ismerjük a régi viccet: az egér és az elefánt átmennek egy hídon. Megszólal az egér: hallod, hogy dübörgünk?
Miről szól az Erdély 2020?
Románia az uniós pénzek kb. 10%-át hívta le 2007 óta. Ennek egyik oka, hogy az ország nem volt kellőképpen felkészülve a csatlakozásra, nem mérte fel elég pontosan a saját szükségleteit. A gazdasági válság alatt megváltoztak az emberek prioritásai, a romániai magyarok számára legfontosabb a stabil munkahely, biztos fizetések és nyugdíjak. Az Erdély 2020 ebből a realitásból indul ki.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a programmal kapcsolatosan a következőket nyilatkozta: “Az első számú célkitűzése a 2020-as tervnek az, hogy reálisan mérje fel az erdélyi magyar közösségek, magyarok által is lakott településeknek, régióknak a gazdaság-fejlesztési szükségleteit, rangsorolja ezeket.” Vagyis terv készül arról, hogy hol, milyen mértékben van szükség az infrastruktúra, a különböző intézmények fejlesztésére, vagy a helyi gazdaságok élénkítésére. Az már biztos, hogy a 2014–2020-as időszakban a teljes EU-ban megváltozik a mezőgazdasági támogatás rendszere. Ez egy igen fontos része az Erdély 2020-as tervnek. A tagállamok a 2013-as év elején kell benyújtsák költségvetési javaslataikat az Európai Bizottsághoz, melyből összeáll a 2014–2020-as támogatási rendszer. A romániai tervnek lesz része az Erdély 2020-as terv.
Kelemen Hunor szövetségi elnök: “Nem álmokról, nem illúziókról van szó. Nem olyan forrásokról van szó, amelyek nem tőlünk függenek. Olyan elképzelésekről beszélünk, amelyek a közösség reális elvárásaira épülnek és olyan forrásokról, amelyek rendelkezésünkre fognak állni 2014 és 2020 között.”
