“Új helyzet van Magyarország keleti határainál magyar-ügyben” – nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök 2012. május 11-én a Kossuth rádióban. 2011. február 18-án Németh Zsolt külügyi államtitkár Bukarestben még ezt mondta: “jelen pillanatban kiválóak a román-magyar kapcsolatok, az ebből fakadó lehetőségeket mindkét fél igyekszik kihasználni”.

Mit használt ki a magyar kormány?
Az egyedüli kézzelfogható és látványos eredmény a két ország viszonyában, hogy a román hatóságok nem tettek keresztbe a könnyített honosítás lebonyolítási folyamatában. Szlovákia példája mutatja, hogy tehettek volna! Ez biztosítja a könnyített honosítás sikerét, hiszen csak akkor lehet több százezres nagyságrendű újdonsült magyar állampolgárról beszélni, ha Romániában zökkenőmentesen mennek a dolgok. Ezt a lehetőséget a magyar kormány valóban kihasználta. Milyen nemzeti vonatkozású eredmény van még ezen kívül? Semmilyen! Mit tudott tenni a magyar kormány a kisebbségi törvény, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében? Milyen eszközei voltak/vannak a különböző autonómiaformák elérése érdekében? Vagy a magyar nyelv regionális szinten való hivatalossá tételében?

Az egyenlő közelség elve
Gyakran hallani, olvasni bírálatot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikájával kapcsolatban, amely a magyarországi és romániai pártokkal való viszonyt illeti. Az RMDSZ az egyenlő közelség elvét vallja, vagyis a szélsőségeket leszámítva, minden párttal megpróbál partner lenni, tárgyalni, együttműködést keresni. Nem elsősorban az RMDSZ, hanem a romániai magyar közösség sínylené meg, ha “a barátokkal jóban vagyok, a többiekkel háborúzom” megközelítés lenne a Szövetség politikájának az alapja. A politika világában, tetszik, nem tetszik, a “barátok” hol hatalmon, hol ellenzékben vannak. Az egyenlő közelség politikája nélkül nemzetpolitikai szempontból kiemelkedő fontossággal bíró intézményeink (iskoláink, egyetemünk, egyházaink, a civil szféra, a magyar nyelvű média, stb) léte kerülne veszélybe! Úgy tűnik, hogy a magyar kormány éppen ebbe a hibába esett: a “mézes évek” (idézet Németh Zsolttól) tudatában ringatta magát, elfelejtette, hogy ha csak magára számít, akkor ennek előbb-utóbb vége lesz. Nem keresett partnereket a “másik oldalon”, és/vagy nem ismerte fel, hogy az RMDSZ nélkül a két ország viszonya napok alatt megromolhat!

Érdemes egy konkrét példát is megemlíteni. Emlékezzünk csak vissza, amikor Magyarország romániai nagykövetének felesége Orbán Viktor ünnepi szövegének felolvasása után a saját gondolatait is elmondta. Az RMDSZ nélkül a román Parlament elítélte volna Magyarország miniszterelnökét! Mindezt a “mézes években”, amikor “kiváló román-magyar kapcsolatokról” zengett a média!

Mi a romániai magyar közösség érdeke?
Közösségünk érdekeit elsősorban az erős és egységes politikai képviselet tudja felvállalni, megvédeni. Másodsorban pedig arra van szükség, hogy Magyarországnak szava legyen regionális szinten és az Európai Unióban, aki a tárgyalóasztalnál szép szóval vagy a politikai erő alkalmazása által a határon túli magyar közösségek megmaradását és fejlődését biztosító eredményeket érhet el.

Jelenleg ott állunk, hogy Magyarországról szétverték a politikai egységet, és sajnos a regionális szintű meghatározó szerep nincs elérhető közelségben.
A magyar kormánynak fel kell ismerni, hogy Románia és Magyarország között akkor van kiegyensúlyozott partneri viszony, ha az RMDSZ kellő belpolitikai súllyal rendelkezik, ha a Szövetségnek megvannak a politikai eszközei a döntéshozatal befolyásolására. Be kell látnia, hogy a két ország kapcsolatában az RMDSZ biztosítja az egyensúlyt. Önkormányzati, parlamenti és kormányzati szinten van lehetőség a magyar érdek, a magyar ügy érdekében tenni. Ezzel szemben a magyar pártok futószalagon való létrehozása a magyar érdek elleni cselekedet!

megjelent a Transindexen, 2012. május 16-án

Hetek, hónapok óta nyilatkozom arról, hogy az EMNP mögött nincs semmi tartalom. Újra és újra elmondom, hogy a legkisebb magyar Párt a nyilatkozataiból és a vezetői RMDSZ-es múltjából él. Magukról soha nem mondanak semmit, a kommunikációjuk az RMDSZ bírálatában merül ki. Megújulást hirdetnek, de az RMDSZ perifériájára került, levitézlett politikusokat könyörgik fel a választási listáikra. Új egységről beszélnek, miután szétverték a sokszínű politikai egységet. Összefogást szajkóznak, de csak magukkal akarnak összefogni.

Ma megjelentek az első EMNP-s plakátok. Gondoltam egy merészet, és ráklikkeltem a megadott honlapra: www.facebook.com/neppart2012. És láss csodát: nem jön be semmi. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az jön be, amiről szól az új párt: a nagy semmi. Ezt most már ők is több tízezer plakáton hirdetik Erdély szerte!

UPDATE
Két nappal a bejegyzésem után elindult a honlap. Máskor is szívesen adok jó tanácsokat.

Több barátom van a “másik oldalon”, de soha nem merült fel, hogy az eltérő politikai nézetek miatt a viszonyunk megromoljon. Ugyanúgy el tudunk menni sörözni, meccset nézni, szilveszterezni, sízni, vagy csak egyszerűen egy kávé mellett beszélgetni, mint eddig. Ehhez nem kell megkerüljük a “kényes témákat”, elfogadjuk, hogy van aki másképp gondolkozik, más a világnézete, különböző eseményeket másképp értékel. A több éves, vagy akár több évtizedes (hú ha, öregszem!) ismeretség által nagyon jól tudjuk, hogy milyen emberrel állunk szemben, és ezt nem tudja felülírni az aktuálpolitika. Gyakran a nyilvánosság előtt is bíráljuk egymás szervezetét, vagy nézeteit, de soha nem személyeskedünk, nem állunk elő egymás személyére szabott támadásokkal. Tiszteljük egymást, mint két értelmes, felnőtt ember.

Egy kivétel azonban mégis van. Ha jól számolom 26 éve ismerjük egymást, tinédzser korunkban, a szüleink barátsága által találkoztunk először. A Kolozsvárra költözésemet követően ugyanabba a nagy társaságba jártunk, az elmúlt években pedig több alkalommal hivatali ügyekben is együttműködtünk. A sors azonban úgy hozta, hogy az elmúlt egy évben más politikai táborba kerültünk. Ekkor kezdtem el sorozatosan kapni a pofonokat a facebookon, egyik beszólás a másikat követte, a barátom kezdett belejönni, és mind élesebb és élesebb hangnemben, elvtelen stílusban kommentálta a bejegyzéseimet. A szolgálatos őrültek hőbörgései nem érdekelnek, sőt, jókat szórakozom rajtuk, azonban egy baráttól, vagy egy sokáig barátnak hitt személytől nem vártam ezt el. Ennek következtében már több alkalommal nekifogtam írni erről a témáról, de úgy gondoltam, hogy 26 év túl hosszú idő ahhoz, hogy végérvényesen elvágjam a szálakat.

Ma azonban egy minősíthetetlen, mocskolódó magánüzenetet kaptam, majd észrevettem, hogy a facebookon már nem vagyunk ismerősök. Őszintén sajnálom Lóri…

Érdemes egy szó erejéig megvizsgálni, hogy egy “jól megvágott” televíziós felvételt követően, milyen végeredményhez jutunk. Nem feltételezek rosszindulatot, ezért nem nevezem meg sem a tévéadót, sem az újságokat, amelyekről beszélek, azonban a tények egyértelműen mutatják, hogy milyen könnyen félrecsúszhat egy-egy üzenet.

A minap egy televíziós stúdióbeszélgetésen vettem részt, a bejátszott felvételből két rövid részt vágtak ki, mindkettő meghatározó a műsort követő újsághírek szempontjából.
Arra a kérdésre, hogy ki a hibás az összefogás meghiúsulása miatt azt válaszoltam: nem fogok belemenni a Párt játékába, ami arról szól, hogy a másikra mutogatunk, ezáltal a kommunikációnk folyamatosan a politikai ellenfélről szól. Ez a rész kimaradt a műsorból, a másnapi sajtóban pedig a következő jelent meg: “az RMDSZ az Erdélyi Magyar Néppártot okolja, amiért egyetlen erdélyi településen sem sikerült választási megállapodást kötniük”.
A beszélgetésben felmerült, hogy TTT többször is azt állította: az RMDSZ vezetősége megtiltotta a helyi szintű összefogást. Válaszomban elmondtam, hogy ez nem igaz, ez egy kitaláció, a Párt elnöke izzadságszagú magyarázkodással próbálkozik a félretájékoztatással. (Sőt mi több, a jelöltállítási szabályzatunk előírja, hogy van lehetőség politikai egyezségek megkötésére!) A bejátszásból ez a rész is kimaradt, az újság pedig ezt hozza: “a szövetség helyi szervezeteivel folytatott tárgyalások során kiderült, az országos vezetés felülről tiltotta meg a koalíciók létrehozását”.

Sokszor hallani, hogy ez vagy az így van, mert írta az újság… Ugye emlékszünk arra a gyerekkori játékra, amikor sorba állva, egymás fülébe súgtunk valamit, majd azon kacagtunk, hogy a végére mi lett az eredeti üzenetből.

A politika nem csak kommunikáció kérdése, szükség van tartalomra, vagyis munkára, eredményekre és tettekre is. Ezt a kis részletkérdést felejtik el a megújulást és az összefogást hirdető, de a gyakorlatban semmibe vevő barátaink.

Nem telik el úgy nap, hogy egy hüledező közleményben ne mosnák fel a földet az RMDSZ-szel, ne aggódnának az Ügyért, ne derülne ki, hogy semmi nem elég jó, amit a Szövetség tesz. Ha van magyar orvosi egyetem, az a baj, hogy miért van angol is, ha van Sapientia és Partiumi Keresztény Egyetem akkreditáció, akkor miért csak most, ha vannak nyelvi jogok, akkor miért csak ennyi, a kulturális autonómia tanács megalakulása pedig az autonómia ügyének a feladását jelenti. Lassan oda jutunk, hogy a Párt honlapján több szó esik az RMDSZ-ről, mint magáról a pártról. Ennek a magyarázata pofon egyszerű: azon kívül, hogy kínkeservesen megalakul egy-egy helyi szervezet, illetve, hogy levitézlett RMDSZ politikusokból lesznek Párt vezetők és jelöltek, nem igazán van amiről beszélni. Ez a tény nem meglepő: ugyanez a társaság 22 éven keresztül az égvilágán semmi konkrét eredményt nem tudott elérni. A harc, a küzdelem, a szemöldök-összevonás, a figyelemfelkeltés, a nyilvánosság előtti aggódás nem eredmény! A több kötetre való nyilatkozat, közlemény és felszólalás csak üres, tartalom nélküli kommunikáció. Az egyedüli és legfontosabb céljukat sem voltak képesek elérni: a hatalomra kerülést. Most éppen a harmadik nekifutásnak vagyunk tanúi, meggyőződésem, hogy közel a harmadik bukás is!

A Fővédnök és a Pártelnök 22 éve a politikai porondon van. Az RMDSZ politikusaiként mindketten hosszú mandátumokon keresztül töltöttek be különböző tisztségeket. Ők az arcai és a döntéshozói a megújulást, a frissességet hirdető Pártnak! Menjünk tovább: a kolozsvári tanácsosi lista nemzetmentő eredményként volt bejelentve. Mit keres három levitézlett, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő ebben a politikán kívülről érkező csapatban? Hogy fér össze a megújulás azzal, hogy Vekov Károly Párt-jelölt, jelenleg a Kolozs megye RMDSZ egyik vezető testületének a tagja, sőt szavazatával beleszólt az RMDSZ megyei tanácsosjelöltjeinek rangsorába? A minap Parajdon a helyi RMDSZ vezetői, egyik percről a másikra, testületileg beiratkoztak a Pártba. A lehető legnagyobb megvetéssel tekintünk azokra a román politikusokra, akik csuklás, és mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül átülnek egyik pártból a másikba. A mi vadonatúj pártunk jelöltjeire ez nem érvényes? Szintén a kolozsvári tanácsosi listán szerepel egy előadóművész, aki több választási kampányon keresztül az RMDSZ üzenetét és jelöltjeit erősítette. Hogy tud valaki az emberek szemébe nézni és a megújulásról beszélni, amikor négy éve még más nótáját húzta?

Érdemes megnézni az ellentmondó nyilatkozatokat is. Hónapok óta arról hallunk, hogy a verseny és az összefogás egyszerre való alkalmazására van szükség, vagyis verseny, ahol nem forog veszélyben a magyar képviselet, összefogás az etnikailag vegyes régiókban. Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson veszélyben forog a magyar képviselet? Vagy a Pártnak nincs egy épkézláb jelöltje, akiről el lehet hitetni, hogy képes lenne polgármesterként vezetni a várost? Folyamatosan arról hallunk, hogy Marosvásárhelyen legyen összefogás, de csak a polgármesterjelölt tekintetében, közös választási listáról szó sem lehet. Arról nem is beszélve, hogy Marosvásárhelyen látványosan kihátráltak a saját maguk által kitalált és javasolt jelölt mögül. Akkor fogjunk össze vagy sem? Bármennyire is hihetetlen a Párt vezérei számára, a kettős kommunikáció nem vezet eredményhez, az embereket nem lehet átverni!

Nem lehet saját magunkkal új egységben lenni! Nem lehet külön-külön összefogni! Nem elég Erdélyben hinni, Erdélyt építeni kell!

A mai nap mutattuk be a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az RMDSZ partnersége által elkészült kiadványt, amely tartalmazza a Romániában érvényes kisebbségi nyelvi jogokat. 22 évvel ezelőtt nulláról indultunk, most 64 pontba tudjuk szedni a törvényes lehetőségeket, amelyekkel a romániai magyarok nyelvi szempontból élhetnek. Az egyesek által oly sokat szidott kis lépések politikája a közigazgatás, az oktatás, az igazságszolgáltatás és rendfenntartás, kulturális élet és tömegtájékoztatás, egészségügy és szociális ügyek, illetve a magánszféra területén biztosít nyelvi jogokat a magyar emberek számára. A semmiből indulva a nyelvi jogok egész sorát sikerült kiharcolni. Ez az információ nem érte el a román sajtó ingerküszöbét!

A bemutató sajtótájékoztatón elmondtam: nem állunk le a kisebbségi nyelvi jogok megszerzésének folyamatával, és a következő 20 évben miért ne érhetnénk el, hogy a magyar nyelv regionális szinten hivatalos legyen? Na, ez igen, ettől már be lehet gerjedni! Senkit nem érdekelt, hogy hangsúlyoztam: a nyelvi jogainkat eddig is, és ezután is a román többség meggyőzése által érjük el, hiszen a mi 7 százalékunk mellé, minden esetben fel kell sorakoztassunk még 44 százaléknyi román szavazatot. A román nyelvű média egy része rögtön kiborult, Crin Antonescu, az éppen szolgálatos nacionalista ellenzéki politikus a repülősóját kérte a hír hallatán.

Egy dolgot felejtenek el ezek a hölgyek és urak: ezelőtt 20 évvel, amikor az RMDSZ megfogalmazta a mostanra már érvényben lévő nyelvi vonatkozású céljait, az akkori crinantonescuk ugyanúgy ájuldoztak, ellenkeztek, háborogtak, aggódtak a román nemzet sorsa miatt. Az RMDSZ, szépen csendben tette a dolgát, egyik kis lépést a másik követte, és sorozatosan értük el az eredményeket. Egy dolgot meg tudok ígérni a vadimoknak, az antonescuknak és társaiknak: így lesz ezentúl is!

(A kiadvány itt érhető el.)

Az RMDSZ nem azért dolgozik, hogy bárki megköszönje az elért eredményeit. Országos, megyei és helyi szinten az a feladatunk, hogy folyamatosan eredményeink legyenek, ezért kaptunk bizalmat a szavazóktól. Annyit azonban nem vennénk rossz néven, hogy ha valaki mégis köszönetet fogalmaz meg, akkor minket tudatosan ne felejtsen ki.
A MOGYE ügy megoldása iskolapéldája a tudatos feledékenységnek. A Nemzetpolitikai Államtitkárság közleményében “az egységes magyar fellépés, valamint a magyar oktatói kar és diákság kitartó küzdelmének” eredményéről beszél. Az EMNP szerint “a megnyugtató megoldástól még messze vagyunk” és “a Néppárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal közösen továbbra is figyelemmel kíséri az orvosi egyetemen zajló intézményépítési folyamatot”. Ne értsen félre senki: nem akarom bagatellizálni az oktatók és a diákok tevékenységét, de a nagyívű politikai közleményekben sehol egy szó arról, hogy az RMDSZ nélkül tovább folyna a kitartó küzdelem, a figyelemmel kísérés, és az aggódó hangnemű nyilatkozgatás. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Sapientia akkreditálásakor is ugyanez volt a helyzet.) Az EMNP-től, mint politikai ellenféltől nem várok el semmit, de úgy érzem, hogy a magyar kormánynak nem esne le a kétharmados korona a fejéről, ha egy ilyen horderejű kérdésben az RMDSZ-t (is) méltatná. Persze, ez nem kötelező, de ez esetben inkább ne mondtak volna semmit!
Végezetül én is megfogalmazok egy néhány köszönetet, mindazok irányába, akik nélkül nem oldódott volna meg a helyzet:
- köszönöm a Fővédnöknek, hogy kirobbantotta a forradalmat, mert e nélkül nem lenne amiről beszélni,
- köszönöm Toró T. Tibornak, hogy nem tett keresztbe,
- köszönet dr. Brassai Attilának, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökének, mert bemondta a tévé, hogy fontos munkát végzett,
- köszönöm Szász Jenőnek, hogy összevonta szemöldökét,
- köszönet a magyar kormánynak, hogy van nekünk.

az EMNP csak a baloldalit támogatja…

A magyar kormány egyik képviselője március 15-én eljött a Erdélybe leckét adni. Eljött észt osztani, eljött minket kioktatni magyarságból. Hiszen ő mindent tud, neki kétharmados mellénye van, neki jó barátja Pelczné Gáll Ildikó. Számára egy villámlátogatás is elég arra, hogy megállapítsa ki a jó magyar és ki nem, ki méltó a magyarság képviseletére és ki nem.
Az egyik napilap a következőt írja a témában: Beszédében [iksz] Batthyány Lajos 1848-as, máig érvényes üzenetét olvasta fel, majd Papp Előd, az EMNP alelnökének javaslatára az RMDSZ csúcsvezetőinek is üzent. „Papp Előd szerint minden egyes magyar politikusnak részt kellene vennie legalább egy állampolgársági eskütételen. Ez így is van, de én azt mondom, hogy minden egyes erdélyi magyar politikusnak is részt kellene vennie a honosítási ünnepélyen. Akinek ilyenkor nem dobban meg a szíve, az nem alkalmas a magyarság hiteles érdekképviseletére” – mondta [iksz].
Ennek kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök úr március 15-i beszédét parafrazálom: az erdélyi magyarok programja és kívánsága 2012-ben így hangzik: nem leszünk gyarmat!

Davis Guggenheim Oscar díjas rendező filmje Barack Obama elmúlt három évéről. Narrátor: Tom Hanks. Eszméletlen.