Kilenc napja egy kegyetlen hűlés miatt nem sportolok semmit. Csak ilyesmire futja:

Ma reggel megállás nélkül, kraulban lenyomtam 40 medencét, vagyis 2000 métert. Ez kétszerese az eddigi rekordomnak. Az igazság az, hogy nagyon feldobódtam.
Fizikailag nagyon érzem, hogy 1 óra és 1 percet úsztam, zsibognak a karjaim és a lábaim, de a tudat, hogy különösebb megerőltetés nélkül megy az úszás, nagy lendületet ad a további edzésekhez. A szívverésemet végig alacsonyan tudtam tartani, hiszen megérkezéskor 130-140 ütést mértem. Ahhoz képest, hogy kerékpározáskor órákon keresztül tudom tartani a percenkénti 170 ütést, ez nagyon biztató.
Most éreztem először, hogy úszás közben agyilag teljesen ki tudok kapcsolni. Nem jut eszembe az RMDSZ, Boc, Băsescu, kampány, választások, munka. Na jó na, Tőkés László időnként eszembe jut, de ilyenkor csak gyorsabban úszom. A fizikai megerőltetés egy teljes mértékű szellemi pihenéssel járt együtt. És ez nagyon jó tud lenni!
Az jut eszembe, hogy tavaly október végén 10 métert sem tudtam sprintben úszni, aztán szépen lassan a kicsi medencében magam mögött hagytam a vergődést és kezdtek összeállni a mozdulatok. Miután átmentem az 50 méteres medencébe az első hossz felénél meg kellett álljak pihenni. Aztán jött a következő nagy eredmény: sikerült 50-et végignyomni. Majd százat. Az első edzés után kevesebb, mint két hónappal, az első ezres is sikerült. Egy hónappal később, megvan a kétezer!
Ez önmagában nem egy nagy teljesítmény, egy jó úszó csak legyint, nekem viszont az! Ha valaki esetleg úgy gondolja, hogy ezt ő is meg tudja csinálni azt tudom mondani, hogy egészen biztosan. Viszont jó ha van egy segítség. Nekem Elefánt László rengeteget segített, nincs az könyv, youtube-os videó, vagy internetes leírás, amely alapján egyedül ilyen tempóban tud fejlődni az ember. Ez most a reklám helye: ha valakit Kolozsváron érdekel, hogy lehet kapcsolatba lépni Lacival, írjon nekem!
Óhatatlanul felmerül, hogy újabb és újabb célokat kéne kitűzni az úszásban is. Ami biztos, hogy a Tarnița tó átúszásánál az 1500 méteres távot kacagva meg fogom csinálni. Jó lenne átúszni a Balatont (átlagban 8000 résztvevő, 5200 méteres táv), illetve lenyomni a Tarnița-i hosszú távot (6500 méter). Az önkormányzati választás júniusban való megszervezése nagyban ront az esélyeimen…

Ezt most már én is megtapasztaltam, ugyanis több, mint két év kihagyás után újra voltam szaladni. Pénteken vettem fel a nyúlcipőket, és ma (hétfőn), még mindig izomlázam van.
Nagy elhatározás kellett, hogy egyáltalán elinduljak, mert esett az eső, köd és alig 1 fok várt rám. De, azt mondtam, hogy nem adom én fel olyan könnyen, meg tudom csinálni. És meg is csináltam, azonban a végén alig tudtam visszavonszolni magam az autóig.
A Babeș parkba mentem, mert mindenki azt ajánlotta, hogy kerüljem az aszfaltot. A kemény felületen való szaladás nem tesz jót a térdnek, és mivel az én bal térdem amúgy is halovány, ajánlatos terepen, vagy szaladó körpályán edzeni. Megnéztem az interneten, hogy kell bemelegíteni a szaladáshoz, ezen túltettem magam és elkezdtem körözni.

így melegítettem be

Túlzás lenne azt mondani, hogy a sebességtől elszédültem a körözés közben, hiszen egy enyhe kocogó tempót vettem fel, két sprinter srác úgy ment el mellettem, mintha egy helyben álltam volna. Közben a kolozsvári rögbi csapat is kijött mozogni egy kicsit. A fújtató szekrényekről a gyúróteremben tapasztaltak jutottak eszembe, itt is kerültem a szemkontaktust.
Végül 10 kört, vagyis 4000 méter szaladtam. Teljesen meg vagyok ezzel elégedve. Persze azóta bánom, és tudom, hogy fokozatosan kellett volna haladjak, mert szombaton az izomláz miatt alig tudtam felvenni a síbakancsot.
Mostantól hetente kétszer szaladok. Hallámsza mi lesz belőle. Pontosabban: belőlem…

“Húztam a vadállatokat”, vagyis román szakkifejezéssel élve “am tras de fiare”. A tegnappal kezdődően elkezdtem edzőterembe járni, ugyanis az interneten talált triatlonos edzőtervek nagy része minden hétre tartogat egy ilyen gyakorlatot is. Szűk egy óra alatt sokat tanultam…
Először is láthattam, hogy milyen arcot kell vágni egy kigyúrt test mellé. Az erős emberek, az izmaik által adott magabiztossággal sétáltak fel-alá. Gondolom mindenki számára bejön az a kép, amikor a kéz mozgatása nélkül, egy feszes kis trikóban feszít a pasi. Kerültem a szemkontaktust, mert az akciófilmekből tudom, hogy ez az agresszió jele. Váratlanul az egyik meg is szólalt, kedélyesen megosztotta gondolatait (?) az edzővel. Kiderült: nem érti, a politikusok miért avatnak sípályákat, ahelyett, hogy gyárakat építsenek, ahol az emberek dolgozhatnak. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy egy pár szóban vázoljam a turizmus gazdaságélénkítő (sok országban a gazdaság mozdonyaként működő) hatását, de úgy döntöttem nem kockáztatom a testi épségem.
Egy adott pillanatban megjelent egy törzsvendég, aki a következőt kérdezte az edzőtől (románul mondom, mert ezt a szakkifejezést meg kell tanulni): “este ceva de vizionat?” Hirtelen nem jöttem rá, hogy mire gondol, de amikor az ipse alaposan szétnézett a teremben, rögtön kiderült: van valami jó nő, akit meg lehet nézni? Sajnos nincs, jött az edző válasza. Az nem érdekelte a fiúkat, hogy tőlük egy méterre egy molett hölgy, a szaladógépen hallja a teljes beszélgetést…
Voltak pozitív tapasztalataim is: annak ellenére, hogy bömbölt a tüc tüc tüc zene, a tévében a Discovery Channelen túlélőműsor ment. Most már tudom, hogy ha nem is lesz kockás hasam, mit kell tennem ha elkap egy sivatagi homokvihar és van mellettem egy döglött teve.
6 féle gyakorlatot végzetem a kezemmel, 3-at a lábammal, dolgoztam a hasizmon, ezen kívül szaladtam is egy kicsit. Az edzővel az elején megegyeztünk, hogy tekintettel az első alkalomra, nem kéne túlzottan megerőltessem magam. Ehhez képest a vacsoránál, a remegő kezem miatt majdnem kiszúrtam a szemem. Mindezt annak ellenére, hogy minden gépnél a 75 kilós eredeti beállítást, miattam 25-re változtatták.
Na, de sebaj, legalább van ahonnan felfejlődni…

A szervezők nyilvánosságra hozták az idei Bioeel Triatlon Grand Prix versenynaptárát. Ez a következő:

Legalább három versenyen szeretnék ott lenni: biztosnak tűnik a Marosvásárhelyen és a Szent Anna tónál sorra kerülő vetélkedőkön való jelenlétem, a szabadságolás és a választási kampánnyal kapcsolatos teendők függvényében pedig a maradék négyből még egyre kéne eljutni.
Remélem minél többen veszik elő a határidő-naplójukat és jegyzik be ezeket a dátumokat.
A tavalyi versenysorozat honlapja itt érhető el.

Nem tudok úszni és utálok szaladni, ezek mellett szinte mellékes, hogy a kerékpározás miatt nem kell panaszkodjak. Meg lehet tanulni úszni és a futásba bele lehet jönni – ezzel biztattam magam október elején, a tavalyi kerékpárszezon lejártakor.

erről szól a triatlon

A vízbe nem fulladok bele, sőt, mellúszásban probléma nélkül leúszok sok-száz métert. A gond azzal van, hogy kraulban az első 20 méter után teljesen kikészülök, nem kapok levegőt és meg kell álljak. A triatlonban kötelező kraulban úszni, nem a szabályok miatt, sőt még azért sem, mert esetleg mindenki rajtam röhögne ha mellúszásban tekerném végig, hanem azért, mert a lábakat pihentetni kell. A kerékpározásnál és a szaladásnál a lábmunkán van a hangsúly, tehát mindent meg kell tenni azért, hogy az úszás során a lehető legkevesebbet használjuk. Ezen elgondolkozva arra a következtetésre jutottam, hogy ez lehetetlen. Két és fél hónap múlva kiderült, hogy tévedtem.
Október végén megkerestem Elefánt Lászlót, aki minden reggel órákat ad a kolozsvári uszodában. Ennyi csámpás felnőttkorú úszónövendéket egy helyen még soha nem láttam! A derékig érő kicsi medencében mindannyian arra törekedtünk, hogy lehetőleg ne fulladjunk meg. Minden létező lyukon folyt be a víz, nem kaptunk levegőt, a sapka szorított, a szemüveg kényelmetlen volt, szóval borzasztóan indult a dolog.

Bioeel Triatlon Marosvásárhely, 2010, befejezem a váltó kerékpáros szakaszát

A fejlődés viszont rohamos volt. Laci hihetetlen türelemmel, jó hangulatban, lépésről lépésre tanított minket. Gyakran csak később jöttünk rá, hogy egy gyakorlat az “igazi” úszásnak a részmozdulata, és a sok részmozdulatot egymás után téve, elkezdünk úszni. Október végétől kezdve, heti három alkalommal jártam, reggel 7-től 9-ig, és a Karácsony előtti héten pihenés nélkül leúsztam 1.000 métert. Na, de erre majd még későbbi bejegyzésekben visszatérek.
A cél tehát a triatlon sprint számát teljesíteni. A kezdők számára a sprint nem azt jelenti, hogy nagyon hamar befejezzük a versenyt, hanem, hogy a rövid távon veszünk részt. Az idei évre három versenyt néztem ki magamnak: Bioeel Triatlon Marosvásárhelyen, Szent Anna triatlon és a Sepsiszentgyörgy közelében szervezett rétyi triatlon. Ezeken a versenyeken a sprint táv a következő: 750 és 1000 méter közötti úszás, 23-25 km kerékpározás, 6-8 km szaladás. A távokat nehéz összehasonlítani, mert pl. Marosvásárhelyen a tekerés és a szaladás teljesen laposon történik, viszont a Szent Anna triatlonon mind a két próba úgy kezdődik, hogy a tótól fel kell ereszteni a gerincre. Aki járt arra tudja, hogy nem egy walk in the park. Az úszás sem ugyanaz, mert nem mindegy ha az ember a Maroson lefele úszik, és ha nem egyéb délutánra lehozza a sodrás, vagy állóvízben.

szeretek főzni – ezért van baj a súlyommal

Megvettem a cipőt, azonban a szaladásnak még nem fogtam neki. Az igazi az lenne ha azokon a napokon, amikor nem úszok, akkor futok. Erre viszont biztos nem lesz időm! Lássuk, majd hogy állok a kitartással!
A sport-blogom eleinte a versenyekre való felkészülésről, az úszásról és a szaladásról, később a kerékpározásról fog szólni. Írok a kilókkal való birkózásról, a fejlődésről, az örömökről és a nehézségekről, az edzésekről, az étkezésről, a technikáról, nyáron pedig a versenyekről. Amikor lehet fényképekkel és filmekkel is bemutatom a próbálkozásaimat. Hajrá!

1987

2008

Kényszerpihenővel és a bal térdem megműtésének kilátásba helyezésével zártam a 2010-es sportolási szezont. 2010 őszén Kolozsváron, majd az idei év tavaszán Marosvásárhelyen csináltam végig egy-egy fizioterápiás kezelést, amely segített abban, hogy megússzam a műtétet. A lábam bírta a terhelést, ezért újra nagy kedvvel és lelkesedéssel kezdtem neki kerékpározni.

Kolozsvár teker, XCO verseny a Csillagvizsgálónál, fotó: Fodor Emese

Közben beszereztem egy országúti kerékpárt is, ezért több alkalommal a garázs ajtajában dilemmáztam: a hegyi ösvényeknek ugrok neki, vagy az aszfalton tekerem. Az igazság az, hogy jó dolog, amikor az embernek ilyen dilemmái vannak. A szűk baráti körben többen is szeretnek kerékpározni ezért két hosszabb országúti túrán, nyolc versenyen és számtalan Kolozsvár melletti csapatos csavargáson vettem részt.

Maros maraton, érkezés után, fotó: freeride.ro

Május 7-el kezdődően felszereltem magam egy Garmin Edge 705 GPS készüléssel is, ami (a gondolataimat kivéve) mindent kimutat, ami tekerés közben történik. Minden eseményt egy internetes felületre lehet feltölteni, ezért néhány kattintással könnyen készíthetők érdekes és tanulságos statisztikák.

Neuzer Bike Party, érkezés után, fotó: Kovács András

Az idei kerékpáros szezonom a következő számokban mutatható ki:
52 alkalommal voltam tekerni, ebből 34-szer hegyi kerékpárral, 18-szor pedig a szúnyoggal;
1576 kilométert tekertem;
80 órát és 37 percet ültem a nyeregben;
22.413 méter pozitív szintkülönbséget másztam;
19,6 km/h átlagsebességgel hajtottam;
155 ütés/perc volt az átlag szívverésem;
94.332 kalóriát használtam el;
67,2 km/h volt a legnagyobb sebességem (a feleki tetőről lefele);
190 ütés/perc volt a legmagasabb szívverésem (a Bioeel triatlon verseny váltó számában);
8 versenyen vettem részt (a Kolozsvár teker versenysorozat éjszakai-, és a Csillagvizsgálónál megszervezett szakasza, Nagybánya maraton, Bioeel triatlon váltó száma Marosvásárhelyen, Szent Anna triatlon váltó száma, Tusnád maraton, Maros maraton a gyalui havasokban, Neuzer Bike Party Marosvásárhely mellett).
Szép volt!