Motoros ugri-bugri az erdőben – VIDEO

Egy gyönyörű októberi hétvégén, kivittem a motrot sétálni :)

2013 okt
25
Kategoria enduro
Hozzászolások 1 Hozzászolás
Címkék

,

Hard Enduro Pro Racing

Ez a neve az október 5-6-án Kisbányán szervezett terepmotorversenynek. Életemben először én is beneveztem egy ilyen megmérettetésbe. Sokat voltam a földön, de nagyon élveztem:

2013 okt
07
Kategoria enduro
Hozzászolások 0 Hozzászolás

Kicsi a hegy, de erős

Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy kicsi a hegy, de gyenge a kerékpáros. Szégyen ide vagy oda, de a hétvégi gyalui maraton 15 kilométeres távjára iratkoztam be. Életem első bicikliversenyét itt teljesítettem, ha tudom, hogy mi vár rám az 50 kilométer, 1600 méter pozitív szintkülönbség letekerése közben, talán el sem indultam volna. De valahogy meglett a táv, közel 7 óra szenvedés után fantasztikus érzés volt célba érni. 5 évvel később nagyon jól tudom, hogy milyen felkészületlenül versenyezni, ezért a rövid távon mentem.

Sajnáltam volna kihagyni, mert az ország egyik legjobban szervezett, és legtöbb résztvevőt vonzó versenyéről van szó. A hab a tortán abból állt, hogy a startot ez alkalommal a frissen visszaszolgáltatott gyalui kastély udvarából adták.

Reggel, amikor megszólalt a csergőóra, és láttam, hogy nagyon borongós az ég, átvillant az agyamon, hogy jobb lenne a másik oldalamra fordulni, de végül hamar talpon voltam és mosolygósan álltam a starthoz. A több napos eső nem sok jót vetített előre, arról nem is beszélve, hogy a táv valóban rövid volt, de a szervezők 450 méter pozitív szinttel kedveskedtek, ami két nagy push-bike szakaszt jelentett. A mezőny második feléből indultam, és az egyedüli célom az volt, hogy élvezzem. Ez nagyrészt sikerült. Az első tolásnál még nem voltam kellőképpen bemelegedve, ezért kegyetlenül felment a pulzusom, de a verseny második részét kimondottam kedveltem. Jókat csevegtünk a sporttársakkal, mindenkit látszott, hogy a sportolás élményéért van ott, senki nem győzni jött. Az utolsó ereszkedőn óriási sár volt, nagyon csúszott a terep, körülöttem mindenki legalább egyszer elhasalt. Az érkezésnél kacagtunk egymáson, hiszen mindenki úgy nézett ki, mint egy malac.

Profi szervezés, (a végére) napsütés, jó hangulat, gyönyörű környezet, izomláz. Ide jövőre is el kell jönni.

2013 szept
23
Kategoria versenybeszámoló
Hozzászolások 0 Hozzászolás
Címkék

Hobby, a szó szoros értelmében

Az elmúlt hónapokban nagy volt a csend ezen a blogomon. Nem azért mert lusta voltam beszámolni a sporttevékenységemről, hanem mert nem sportoltam semmit. Jobban mondva, nem úsztam, kerékpároztam és nem szaladtam (majdnem) semmit július 15-e óta. A fő “hibás” az új játékszerem, a BMW G450X terepmotor, ami elvitte minden sportolásra szánt szabadidőmet. Sokan azt gondolják, hogy a motorozás nem sport, de aki kipróbálta a terepmotorozást nagyon jól tudja, hogy sokszor tüdőszaggató tud lenni. A laza motorizált séta nem fárasztó, de amikor technikás szakaszokon próbálkozom, akkor perceken belül szakad rólam a víz, remeg a kezem a fáradságtól, lüktetnek a vénáim, stb stb. Soha nem gondoltam volna, hogy az enduro ennyire élvezetes, a maga nehézségeivel és fájdalmas eséseivel. Ha minden igaz, október 5-6-án versenyzőként részt veszek életem első motorversenyén. Erről majd mindenképpen beszámolok.

A címben szereplő hobby szó azt jelenti, hogy a hétvégén részt veszek a Gyalui Maratonon, ahol a 15 kilométeres távot választottam. Tudom, szégyen, hogy ekkora tapasztalattal rendelkező kerekes ebbe a kategóriába iratkozik, de a hosszú kihagyás miatt nem merem vállalni az 50 kilométer hosszú, 1600 méter pozitív szintkülönbséggel rendelkező útvonalat. Ez a romániai kerékpárszezon egyik legkeményebb versenye, az elmúlt években több alkalommal teljesítettem, illetve a barátokkal részleteiben számtalanszor végigcsináltuk a hétvégi tekeréseken. Valószínű, hogy végig tudnám csinálni, de egy cseppet sem élvezném. A hobbynak elnevezett (nagyon) rövid távra kimegyek, mert kiváló a hangulat, és mindig magas szintű a szervezés. Újdonságnak számít, hogy a startot a nemrég visszaszolgáltatott gyalui kastély udvarára tervezik.

A versenyről részleteket itt lehet olvasni: http://www.clujulpedaleaza.ro/

2013 szept
16
Kategoria SPORT
Hozzászolások 0 Hozzászolás

Anyamedve és egy bocs is benézett a Szent Anna triatlonra

A sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék – tartja a mondás Székelyföldön. A hétvégi Szent Anna tó triatlon verseny annyira sikeres volt, hogy egy anyamedve és egy bocs is benézett. Makai B. András nagyváradi versenyző szemtanúja volt a “nem játékos” esetnek, a facebook oldalán ezt írja:

Ez a verseny kötelező kellene legyen minden romániai triatlonosnak, hiszen a mintegy 10 vetélkedő közül, messze a leglátványosabb helyszínen van megszervezve. A Szent Anna tóban való úszás, majd a Csomád hegységben való kerékpározás és szaladás minden résztvevőt élményekkel tölt fel. Az idei kiadás tökéletes volt: ideális időjárás, száraz útvonal (az úszás kivételével), több-száz versenyző, magas szintű szervezés. Számomra azért marad emlékezetes, mert a triatlonos karrierem első olyan versenye volt, amikor a szaladás nem a szenvedésről szólt. Usain Bolt még nem kell rettegjen, de a tavalyi időmnél kilométerenként mintegy 1 perccel jobban mentem, a szívritmusomat pedig végig kontroll alatt tudtam tartani. Na, de ne ugorjunk a végére.

csodálatos helyszín – fotó: Rákossy Alpár, facebook

Az úszás “természetesen” birkózással kezdődött, hiszen több, mint 400 ember egyszerre próbált előre haladni. Ilyenkor kihúzódok a szélére, inkább valamivel hosszabb távot nyomok le, de kiegyensúlyozottabban tudok haladni, ha közben nem kell valakit leráznom a hátamról, vagy az előttem haladó nem birizgálja a mandulámat a kicsi lábujjával. Az is kimondottan kellemetlen, amikor a mellúszásban haladó vetélytárs lerúgja a fejedről a szemüveget. A Szent Annai úszás érdekessége abban rejlik, hogy két kört kell menni, viszont a körök között ki kell jönni a vízből mintegy 100 métert szaladni. Furcsa lehet a nézők számára, amikor neoprénben, úszószemüvegben, mezítláb sprintelnek a versenyzők. A középmezőnyben szálltam ki, majd következett a hegyi kerékpár.

befejezem a tekerést – fotó: Dan Cotora, sitedity.me

Szokás szerint az első szakaszon, a tótól a gerincig való mászáson, sokan elmentek mellettem. Majd következett egy kegyetlen, technikás ereszkedő, ahol úgy hulltak a versenyzők, mint a legyek. Nekem jól ment a lefele suhanás, csupán egyszer kellett leszálljak a kerékpárról, mert az előttem haladó átrepült a kormány felett és nem volt hely mellette. Nem lett semmi komoly baja, viszont az érkezés után hallottam, hogy volt aki válltöréssel fejezte be az ereszkedést. A tavalyi időmnél 3 perccel mentem gyengébbet, amivel elégedett vagyok.

mély lélegzetvétel az érkezés után – fotó: Delta Rowmania facebook oldala

A szaladástól előre féltem, hiszen az első 1 kilométer egy borzalmas mászás, ahol nyíl egyenesen kell haladni a tótól a kempingig, egy olyan meredek oldalon, hogy sokszor a gyökerek segítenek a kapaszkodásban. Csodák csodája jól ment: szaladni ugyan nem tudtam (gondolom a mezőny nagy része ugyanígy volt ezzel), de a szívritmusom nem ugrott az egekbe. 166-168 percenkénti ütés azt jelentette, hogy a körülményekhez képest frissen értem el a gerincet. Innen a kráter gerincen folyamatosan lefele szaladtunk a tóig, majd zárásként jött egy kör a tó partján. Ezen a szakaszon messze a várakozásom fölött tudtam haladni, végül pontosan 5 perccel jobbat mentem, mint a tavaly. Ez kilométerenként közel 1 perces javítást jelent, ami számomra óriási előrelépés.

élménybeszámoló – fotó: Delta Rowmania facebook oldala

Verseny után jött egy finom gulyás, majd csevegés a sporttársakkal, és irány a maksai Székely Vágta. Szép napom volt!

“Peter concurent” arról nyilatkozik az Antena 1-nek, hogy a résztvevők 95 százaléka nem győzni jön – fotó: screenshot, observator.tv

2013 júl
15
Kategoria versenybeszámoló
Hozzászolások 0 Hozzászolás

Egyéni triatlon rekordot döntöttem…

… vagyis sikerült a teljes mezőny leggyengébb szaladó idejét produkálnom. Két egymásutáni hétvégén két triatlonon vettem részt és egy szinte hihetetlen konklúziót tudok megfogalmazni: felkészülve könnyebb versenyezni, mint felkészülés nélkül. Élveztem a kőröskisjenői Kings Land Triatlont és a bözödi Bioeel Triatlont, viszont haloványan teljesítettem. A tüdőm és az izmaim nagyon érezték a sérülés miatti közel két hónap kihagyást. Végül is a lényeg a mozgáson van, teljesen mindegy, hogy 100-ból a 80., vagy (felkészülten versenyezve) az 50. vagyok, azért járok ezekre az eseményekre, hogy közösen sok-sok baráttal és ismerőssel, a kedvenc sportjaimnak áldozzak.

Ne lőjjetek! – fotó: Deme József

Kőröskisjenőn az eddigi triatlonos karrierem kedvenc pályáján mentem. Már a startzóna is nagyon élvezetes volt, hiszen a Kings Land központ nyugati színvonalú kivitelezéssel készült. 60 hektáron golfozni, horgászni, lovagolni, lovas pólózni és fürdőzni lehet. Van egy kis repülőtér, és természetesen szállás és étkezési lehetőség. Szóval, tiszta Amerika. Egy kilométert úsztunk, kényelmesen, lazán nyomtam, ennek meg is lett az eredménye, hiszen az utolsók között jöttem ki a tóból. Paradicsomi állapotok uralkodtak a kerékpáros pályán. Minden szervező arra törekszik, hogy valamiben a “leg” legyen: gyilkos mászások, nyaktörő ereszkedők, technikás szakaszok, gyorsan változó fel-le-fel-le részekhez voltam szokva. Ebben az esetben végig lehetett tekerni, a mászás nem volt embertelen, bőven haladtunk aszfalton, illetve jól járható makadám úton. 28 kilométer után következett a szaladás, amit a golfpályára terveztek.

mire kijöttem a vízből, a tó vize már rég elcsendesedett… – fotó: Adrian Toma

A másnapi golf versenyre kihozott, zsír új BMW autók és motorkerékpárok között haladtunk közel 7 kilométert, a verseny végén a térdem azt mondta, hogy köszöni szépen, hiszen ilyen kényelmes terepen még soha nem szaladt. Kényelem ide, élvezetes pálya oda, a korosztályomban csupán két versenyző végzett mögöttem, összesítésben pedig hét sporttársat tudtam “lealázni”. A teljes eredménylista itt látható.

lábmosás verseny közben – fotó: oradealife.ro

Az eredmény nem vette el a kedvemet. Sőt! Örvendtem, hogy helyrejött a térdem, nem voltak fájdalmaim, és felkészülés nélkül is van annyi erő bennem, hogy teljesítsem a távot. Beiratkoztam az Erdőszentgyörgy melletti bözödi tónál szervezett versenyre. Ha valaki nem ismeri a helyszínt, azt kell tudni, hogy a völgyzárógátat a kommunista időkben építették, elárasztották Bözöd települést, és minden lakost kitelepítettek. A tóból most is kilátszik a templom tornya. Hátborzongató látvány. Ettől eltekintve a helyszínválasztás tökéletes volt, sokkal jobban megfelel triatlon versenyekre, mint a tavaly “használt” marosvásárhelyi Maros part.

heringek a bözödi tóban – fotó: Kádár Zoltán

A szervezők egy kilométer úszást harangoztak be, ami végül 1300 méteresre sikerült. Engem ez egyáltalán nem zavart, jobban ment mint a múlt héten, ez alkalommal is a lábaimat pihentetve, nyugodt mozgásokkal, a pulzusomat alacsonyan tartva teljesítettem a távot.

életmentő féldeci a szaladás közben – fotó: Adrian Toma

A gáton lévő váltózóna után 24 kilométer kerékpározás következett. Az elmúlt napok felhőszakadásának “köszönhetően” több helyen is fiatalosan lepattantam a kerékpárról, mert attól tartottam, hogy elhasalok a sártengerben. A táv felénél egy bő kilométeres push bike várt rám, amit a napon kellett megtenni. Töredelmesen be kell valljam, hogy nem élveztem, a szervezők családja gyakran eszembe jutott. A domb másik oldalán lévő ereszkedés kárpótolt a szenvedésért, hiszen jó tempóban lehetett ereszteni a túl sok technikai tudást nem igénylő terepen. Mire befejeztem a biciklizést, az élmezőny már rég túl volt a szaladáson is, ezért kipihent, lemosdott, átöltözött élsportolókat láttam a tranzit zónában. Kb. 30 fokban mentem ki szaladni egy olyan pályára, amelyben bőven volt mászás. Borzasztóan ment. Az átlagsebességem, jobban mondva az átlaglassúságom 8 perc /kilométer fölött volt. Edzésekről tudom, hogy 170-es percenkénti szívverésnél összebugyogok szaladás közben, most 173-as átlag jött ki. Szó ami szó: több, mind 160 egyéni és váltóban versenyző közül sikerült a leggyengébb szaladó időt összehoznom. Gratulálok magamnak, ha ezt célként tűzöm ki, nem biztos, hogy sikerül. A teljes eredménylista itt látható.

mivel nincs nálam okostelefon, az okos órámat nyomogatom – fotó: Kádár Zoltán

Szombaton szervezik a Szent Anna tó triatlont. Ide is elmegyek, pedig a szaladásnál a tó partjáról a kráter-gerincig nyíl egyenesen kell kiszaladni. Ebbe a tavaly majdnem beledöglöttem, itt írtam az esetről. Hajrá!

Verseny a királyok földjén

Szombaton, a Bihar megyei Kőröskisjenőn lévő Kings Land szabadidőközpontban szervezett triatlon versenyen szaggatom szét a tüdőmet. Nem túlzok, sajnos jó esélyem van arra, hogy az érkezés előtt összebugyogok.

a helyszín – kingsland.ro

Egészen pontosan egy évvel ezelőtt teljesítettem az első triatlon versenyem, azóta sorozatosan vettem részt ilyen megmérettetéseken. Az idei évet a szaladásra való felkészülésnek szenteltem, ami sérüléshez vezetett. Az április 21-i kolozsvári félmaratoni futásra való bemelegítésnél húzódott meg a jobb térdem. A távot végül lefutottam, de fizioterápiás kezelés lett belőle. Magyarán: bő két hónapja nem sportoltam rendszeresen. Ebben az időszakban összesen nem több, mint 10 alkalommal foglalkoztam a három sportággal, ami nagyon kevés.

A fizioterápián áramot vezettek a térdembe. Tiszta feltöltődés…

A fizio végén még fájdogált a térdem, azt javasolták, hogy egy ideig ne erőltessem. A tegnap próbaként, a Babes parkban lenyomtam egy laza 6 kilométeres szaladást, és láss csodát: a fájdalmaim elmúltak, sőt, a futást is tisztességes tempóban bírtam. Szóval megszületett a politikai döntés: szombaton versenyzek. Nem fogom erőltetni, de edzéstempóban remélem be tudom fejezni a versenyt. A távok nem veszélyesek. Két 500 méteres kört úszunk, majd 28 kilométer terepkerékpár következik, mintegy 300 méter pozitív szintkülönbséggel, végül pedig 6 kilométert szaladunk egy golf pályán.

közben elolvastam Chris McCormack sokszoros Iron Man bajnok könyvét, úgyhogy elméletben mindent tudok

Jövő hétvégén Bözödön versenyzünk, rá egy hétre a Szent Anna tó triatlont szervezik. Hallámsza mi lesz belőle…

Az orvos szerint ez a bajom: întindere ligament colateral intern 1/2 proximală bursită suprapatelară secundară

Az tartja bennem a lelket, hogy csak secundară, mert gondolom a primordială sokkal súlyosabb. Az ultrahanggal készített képen egyértelműen látszik, hogy mi a baj:

Legalábbis az orvos szerint egyértelműen látszik. A konklúzió: a sportolás teljes mellőzése és fizioterápia vár rám a következő 10 napban. Az április 21-i félmaratoni szaladás bemelegítésénél egy szúrós fájdalmat éreztem a jobb térdemben, de a masszőrök valami krémmel jól bemelegítették, és a verseny közben nem okozott problémát. Utána közel két hétig mindenem fájt, a fejem búbjától a lábujjamig, tehát nem tűnt fel, hogy a térdemmel komolyabb baj van. Közben kisebb intenzitással szaladtam, kerékpároztam és úsztam, de a fájdalom nem akart elmúlni. Egy héttel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ennek fele sem tréfa, és elmentem egy kivizsgálásra. Kiderült, hogy a legkisebb baj van, ami egy térddel történhet, de kezelésre szorulok. Úri betegségem van, aminek fogalmam sincs hogy mondják magyarul, de úgy szól, mint amit a címben leírtam.

Három fajta kezelés alá fognak vetni, 10 nap egymás után: TENS, UUS, LASER. A lézer miatt egy kicsit izgatom magam, mert én is láttam a csillagok háborúját… Azzal biztatnak, hogy teljesen helyre fog jönni. Az egészben az a jó, hogy ha a szezon első triatlon versenyén, Kőröskisjenőn Gáspárik Attila lealáz, akkor lesz amire fogjam…

Újratervezés

Most már belátom: túlságosan merész célkitűzés volt az idei évre a Half Iron Man teljesítése. Januárban két lépcsőben képzeltem el az idei terveket: az első lépcső a kolozsvári félmaraton leszaladása, a második pedig a Half Iron Man, vagyis 1900 méter úszás, 90 km kerékpározás és 21 kilométer szaladás. Azzal számoltam, hogy ha április végén be tudom fejezni a félmaratoni szaladást, akkor meg kell tudjam csinálni a Half Iron Man-t is. Most már tudom, hogy az idén ez nem jön össze.

A szaladás meglett, azonban alig-alig, mindezt olyan körülmények között, hogy teljesen pihenten indultam. Ha előtte 4 órán keresztül úszok és biciklizek, akkor a szaladás gyilkos lenne. A szaladóverseny után egy hét pihenés sem volt elég, hogy a lábaim ne fájjanak, magyarán az edzéseket még nem tudtam újrakezdeni, a nagyváradi Half Iron Man verseny pedig június 16-án kerül sorra, vagyis alig 6 hét van addig. Képtelenségnek tartom ennyi idő alatt a megfelelő felkészülést. Nem tartom kizártnak, hogy nagy nehezen be tudnám fejezni a versenyt, de semmi értelme jelentkezni, ha a szaladást végig kéne sétáljam. Az extrém verseny marad jövőre.

fotó: Flavy Teo

Beírtam a naptáramba azokat a versenyeket, amelyeket jó lenne teljesíteni az idén. Nem fogok tudni mindenhova elérni, de hátha nagyobb részükön ott leszek. Ezek a következők:
Kings Land Triatlon, Kőröskisjenő (Bihar megye), június 26.
Bioeel Triatlon Challenge, Bözöd (Maros megye), július 6.
Saint Anna Lake Triathlon, Szent Anna tó, július 13.
Háromszék Triatlon, Réty (Kovászna megye), augusztus 3.
Tárnica tó átúszása, augusztus 10.
Trialuta Román Kupa, Sepsiszentgyörgy/Réty, augusztus 25.
Budapest félmaraton, szeptember 8.

Mindent bele :)

Run Forrest, run! (félmaratoni versenybeszámoló)

Többet soha életemben nem fogok szaladni – ez és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben a félmaratoni táv utolsó 5 kilométerén. A pulzusom bőven 170 fölött járt, és nehezemre esett egyik lábamat a másik elé tenni. Fájt a forgóm, fájt a térdem, fájt a bokám, fájt a talpam, fájtak a karjaim. Gyakorlatilag minden mozdulat fájt. 24 órával az érkezés után már csak arra az eufóriára emlékszem, amikor ráfordultam a célegyenesre a Kolozsvár Arénában.

az első kilométereken még minden rendben – fotó Kovács Zoltán

Soha nem ment a szaladás. Már a líceumban is szenvedésként fogtam fel az 1 kilométeres próbát, amire osztályzást is kaptunk. A tavaly nekikezdtem a triatlonnak, itt pedig elkerülhetetlen a szaladás. Emlékszem, hogy a tavaly tavaszi felkészülés kezdetén 3 kilométer után olyan izomlázam volt, hogy egy hétig ki kellett hagyjam a sportolást. Az év végére valamelyest javult a dolog, de legtöbb 8 kilométert sikerült lenyomni, azt is úgy, hogy az úszás és kerékpározás közben szerzett helyezést percek alatt lenulláztam a szaladás közben. Azt mondtam, hogy az idei telet kizárólag a futásnak szentelem, január végétől heti 3-4 alkalommal edzettem, összesen több, mint 300 kilométert teljesítve.

Ez az előzménye a tegnapi félmaratoni próbálkozásnak. Az alapos felkészülés után éreztem, hogy be fogom tudni fejezni a versenyt, viszont attól tartottam, hogy a felfokozott versenyhangulat miatt túlságosan kifutom magam az elején, és a végén bajok lehetnek. Azzal számoltam, hogy 130-135 percbe kéne beleférjek, ami kilométerenként 6.15-6.20 percet jelent. Ezt arra alapoztam, hogy a hosszabb edzések (15, 17 km) során 6.30-6.35-ös kilométerek jöttek ki. A profi(bb) barátaim azt mondták, hogy simán 2 órán belül fogok szaladni, mert az adrenalin és a versenyszellem fog előre vinni. Gyakorlatilag az idő nem számított, a lényeg az volt, hogy végigmenjek.

nyüzsgés a Deák Ferenc utcában – fotó Ovi Baciu, facebook

A verseny reggelén úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban a síversenyek előtt: kegyetlenül izgultam. Alaposan bemelegítettem, a mezőny két harmadán beálltam a starthoz, majd (a román himnusz után) elindultunk. Lenyugodtam, élveztem. A körülöttem szaladók velem egy tempóban mentek, az első 2-3 kilométert a tervek szerint visszafogottan, a pulzust és a tempót folyamatosan ellenőrizve nyomtam le. A következő 10 kilométeren gyorsítottam, minden kilométer 6 percen belüli idővel jött ki. Minden itatópontnál ittam egy korty vizet, és volt nálam 2 energia-zselé, ezeket 30, illetve 75 perc után ettem meg. Kiszámítható, örömteli szaladás volt.

könnyed csevegés a sajtóval – fotó: Mihai Bacalu

A hazai közönség nem tudja, hogyan viszonyuljon egy ilyen versenyhez. Míg külföldön a teljes pálya mentén ott vannak a szurkolók, akik biztatnak minden versenyzőt, addig nálunk a tudatos gyalogosok izomból átmennek az átjárón, hiszen nekik elsőbbségük van. Nem akarok általánosítani, mert lehetett látni lelkes embereket is, akik zajongtak, kurjongattak, biztattak minket. Köszönet nekik. Az én szurkolócsapatom a Magyar Operánál foglalt el stratégiai helyet, hiszen itt körönként 4 alkalommal haladtunk el. Az igazság az, hogy sokat számított a biztatás, erőt adott a legnehezebb pillanatokban is. Nekik is köszönet.

A második, egyben utolsó kör kegyetlen volt. Annak ellenére, hogy valamelyes visszavettem a tempóból, a pulzusom folyamatosan 169 és 174 között mozgott, ami számomra túl magas, ilyen iramban az edzéseken nagyon hamar kinyiffanok. Az ideális pulzusom a percenkénti 163-165 ütés, de ezt csak az első 8 kilométeren tudtam tartani. Nehezen teltek a kilométerek. Amikor már csak 8 volt hátra azon gondolkodtam, hogy ezt a távot egy bármelyik hétköznapi reggelen, munka előtt szoktam leszaladni. Az utolsó 5 kilométerre már teljesen kész voltam. Egy csepp erőm sem maradt, csupán az akarat vitt előre. Lépésről lépésre csökkent a táv, kegyetlenül lassan maradtak mögöttem a méterek. A 18.5 kilométernél lévő utolsó itató pontnál 10 métert sétáltam, hogy tudjak kényelmesen inni. Alig tudtam újra nekilendülni. Mindenem sajgott, úgy éreztem, hogy mindjárt darabokra esek szét. Aztán 19, 19.5, 20 kilométer, és még 500 méter maradt hátra. Már hallatszott a zaj a stadionból.

itt már szenvedek – fotó: Kovács Zoltán

Átszaladtam a Garibaldi hídon, és befordultam a Kolozsvár Arénában lévő célegyenesbe. Ekkor éreztem, hogy megérte a szenvedést. Látva a célvonalat kivert a hideg veríték, libabőrös lettem, és képes voltam egy rövid sprintet lenyomni. Megvan, megérkeztem! Euforikus hangulatban öleltem meg a feleségem. Az időm 2.09.49, a helyezésem pedig 320. a kategóriám 382 indulójából.

megérkeztem – fotó: Filep Farkas

A verseny után úgy mozogtam, mint Robocop, vagyis nem tudtam behajlítani a kezem és a lábam. A helyszínen megmasszíroztattam a lábaimat, hogy el tudjam magam vonszolni az autóig. 24 órával a verseny után, már úgy nézek ki, mintha semmi sem történt volna. Itt, ott még fáj, de ez is elmúlik. Ezt jövőre is meg kell csinálni!

2013 ápr
22
Kategoria szaladás
Hozzászolások 3 Hozzászolás